Történt ugyanis, hogy újra bűnbe estem és bementem a Tesco-ba. Jó szokásunk szerint a hulladék osztályt is meglátogattuk (ismertebb nevén akciós osztály, szezonális termékek, kiárusítás, ki hogy ismeri).

Feleségem arra lett figyelmes - hogy a transzparenseknek megfelelően - vannak 75%-kal lenyomott termékek. (Kitérő: Erről az jut eszembe, hogy az egyik bevásárlóközpontban még évekkel ezelőtt bementem egy haverral egy boltba, hogy látjuk a hatalmas táblákat, hogy akár 90%-os leértékelés. Minket csak azok a termékek érdekelnek, amik 90%-al le vannak árazva, melyek azok??? Valószínűleg nem volt ilyen termékük, mert ártatlan képünk ellenére elhajtottak minket a boltból. :) Pedig 10-ed áron szinte akármit megveszek :) )

No itt volt 75%-os akció. Vagy 20-30 termék. Háztartási kisgépek. Márkásak. A baj csak az volt, hogy egy botmixer a kiírás szerint 35E-ről egy elektromos kés (kenyérszeletelő) 25E-ről, egy turmixgép 40Eről volt leárazva. Ennyibe az életben nem kerültek ezek a termékek. Persze egy 40 ezres turmixgép 10 ezerért a hülyének is megéri. Csakhogy a nem-akciós osztályon botmixer például nincs 6500 fölött. Biztos felmerül mindenkiben a jogos kérdés, mit tudhat ez 35-ért?

Ügyfélszolgálat. No innen két szálon fut a cselekmény.

1. A panaszom.

2. Jót mosolygok, hogy hülyítik a hülye vevők az eladókat. Mint később kiderül, lesz időm gyönyörködni ebben bőven.

1. Ügyfélszolgálat. Várakozás.

2. Ügyfélszolgálat: Mami turmixgépet akar venni. Van két preferált típusa, oda is vitte. Mindkettőt meg akarja nézni. Hosszas nézegetés, és élménybeszámoló a korábbi turmixgépéről.

1. Másik ügyfélszolgálatos (Későbbiekben a rövidség kedvéért ÜSZ) segítségemre "siet":

Probléma szavakban vizualizálva, helyszín megtekintése. Eladó szerint semmi probléma. Nem lettem meggyőzve: Nézzük meg a gépben, mikor árulták ennyiért (ugyebár akciózni csak úgy erkölcsös, ha legalább egy percig ennyiért árulták, no meg a törvény is rendelkezik erről) Természetesen arra, hogy megnézzék ezt a számítógépen, az eladó alkalmatlan volt, de sikerült rávennem arra, hogy keressen maga helyett valaki alkalmasabbat. Vissza a vevőszolgálatra.

2. Mami még mindig boldogítja a vevőszolgálatost. Megtudom, hogy neki megbízható típus kell. A régi az volt, mert olyan jó volt. De tönkrement. Itt, izé ez a pöcök elkopott rajta. Ezekben milyen pöcök van? "Tessék nézni, ebben ilyen, abban meg olyan" Mami: És miből vannak ezek a pöckök?...

1. Közben az ismeretlennel elkezd telefonálni az én eladóm. Látszólag fogalma sincs egyiküknek sem a témáról, majd kiszalad megnézni, hogy a "nem akciós" polcokon mennyiért futnak az ehhez hasonlók. Várunk a visszahívásra. Később majd kiderül, hogy ez az osztályvezető. Hehe. A tudás hatalma felfelé visz a ranglétrán.

2. A néninek megbízható turmixgép kell. Nagy dilemma. Tesco vagy Nevenincs? Ő mindenképp a jobbat akarja. Nem lehet dönteni. Itt bizony külső segítséget kell kérni. Vajon az eladó melyiket választaná? Hosszas gondolkodás után: "A Tescósban nem fog csalódni!" Ez triviális. Újabb összehasonlítás a két készülék között: Az eladó felfedezi: "Ebben van valami szűrőféleség is, vagy mi...". A Tescós az tök jó. Már majdnem el van döntve. Mamikám már a garanciajegyet akarja, de közlik, hogy az csak vásárlás után. Eldől a buli. Tescós lesz. Vissza tudná csomagolni??? Persze.

1. Közben megjön a visszahívás. Persze én nem tudok meg semmit, de az eladóm arcáról lerí, hogy nem találtak 10 ezer forint fölött semmit az egész osztályon. De egy ígéretet kapok: egyszer majd beszélhetek személyesen az osztályvezetővel. Juhííííí. Nosza visszafordulok a mamihoz....

2. Itt még mindig a turmixgép körül forog a világ. Jobban mondva a visszacsomagolás körül. Azóta is dobozolnak. Engem közben átküldtek a tetthelyre, hogy ott várjam meg az osztályvezetőt.

1. Várok. Nem tudom meddig. Feleségem háromszor megy el mellettem, míg várok. Szerintem a nap is kétszer már felkelt. Ja és kétszer már benézett egy-egy ügyfélszolgálatos a sorba, ott vagyok-e még. Hát ott voltam. Harmadszorra már az egyik ügyfélszolgálatos hozza magával az osztályvezetőt. Az osztályvezető tudomást sem vesz rólam. Odamegy a polchoz, és nézegetni kezdi, közben az ügyfélszolgálatossal beszélget. Néha megpróbálok beleszólni, de csak az ügyfélszolgálatos méltat válaszra. Megtudom, hogy HV-snek kellene lennie a vonalkódnak, de egyik se az. Ez azt jelenti magyarul, hogy nincs leakciózva. Tehát az eredeti ár van feltüntetve akciósként a fiktív meg eredetiként. Szép. Piszkálom őket, hogy be kéne szedni az egészet. Nagy nehezen sikerül is. Leszedetnem velük a cetliket. Az osztályossal még nem sikerült beszélgetnem. Egyszer se válaszolt. Miután beszedték a cetlit, az osztályvezető hozzám fordul, hogy van valami kérdése? Mosolyogtam, mintha nem is problémával jelentkeznék itt. De mondtam, hogy tudni szeretném, hogy kerültek ki ezek az árak. Azt ő nem tudja. Ebben nem segíthet. OK. Akkor az áruházvezetővel szeretnék beszélni. (közben az osztályvezető el. Végül is csak beszélgetésben voltunk. Semmi gond.) Ismét a vevőszolgálatos válaszol: "Fáradjon a vevőszolgálathoz, és ott egy vevőszolgálatostól kérje az áruházvezetőt..." Hehe. Te meg ki a franc vagy, ha nem vevőszolgálatos. Láttam a szemükben a pánik megvető fényét, így nem kötözködtem. Elvégre ráérek. Vissza az ügyfélszolgálatra. Mindenesetre háromnegyed óra reklamáció volt mire beszedték a cetliket. Rekord.

2. Mamika nincs már itt. Ja de mégis. Csak most már kívülről. Megvan a csodaturmixgép. A garancia is. De le tudná zárni a dobozt? Az ÜSZ úgy bánik a celluxszal mintha most próbálkozna először ilyennel. Nagy nehezen sikerül a feszülő papírdoboztetőt rágányolnia. Bár kicsit ragad a tető. (néhány helyen fordítva használta a celluxot) de kész. A mamikám meggyőző mosollyal köszöni meg, és kéri, hogy kösse már át neki madzaggal... Hát miért is ne. Papi hogy fog örülni otthon, hogy a turmixgép mellé szerzett még másfél méter spárgát, ingyen!!!! Ajándék... Eladónőnk igyekszik, de csak nem sikerül. Mamikám magyaráz, hogy mit és hogyan kellene csavarni-csomózni, hogy minden igényt kielégítsen. Közben már az egész sor mosolyog, mert sokan összegyűltek a nénike mögött cigiért, garanciajegyért.

1. Már minden elrendeződött, mamika el, cigisek kiszolgálva, végre sorra kerülök: Az áruházvezetővel szeretnék beszélni. Mire az ÜF lelkesedni kezd, mosolyog, és közli: "Miért is? Nem tudnék én segíteni?" Itt már kicsit az én türelmem is fogyott, és közöltem, hogy "Hárman önök közül nem tudták megoldani a problémámat, Ön se fogja tudni." Mosoly leszottyan:

- Kivel is akar beszélni?

- Az áruházvezetővel.

- Olyan nincs, az osztályossal, vagy az osztályvezetővel?

- Ez utóbbival már beszéltem köszönöm nem ő kell. Az áruházvezetővel, ügyeletes áruházvezetővel stb.

- Olyan nincs. Valakivel a vezetőség részéről?

Aztán végül kiderült, hogy mégis van áruházvezető (hogy ügyeletes-e azt nem tudom). És nagy nehezen lett neki szólva.

2. Mami most már ellépett. Már csak gondolkodok, hogy mit mondjak az áruházvezetőnek. Elvégre célomat elértem. Háromnegyed óra vitatkozás után beszedték a cetliket. Ugyan egy darab elnézéskérést se hallottam idáig. Úgyhogy joggal vagyok mérges.

1. Közelít egy unott képű kopasz. Kb. mintha a biztonsági őrök elöljárója lenne. Na ő az áruházvezető. Úgy néz ki megzavartam őt a semmittevésben. Kicsit pipa. Gyorsan vázolom a tényállást, kezébe nyomom az összes beszedett cetlit. Reakció:

- Ezek ki voltak téve?

Nem vaze ,én nyomtattam otthon, hogy beszélgethessünk. No tetthely újbóli megnézése. Reakció semmi. Követelem, hogy mondja meg, hogy kerültek ki ezek a cetlik. Mikor került ennyibe. Vissza a számítógéphez. Akkor már pánikszerű keresés a gépen. Majd nem talál semmit. Felelőst követelek.

- Az sajnos nincs. Nem fogja elhinni. Magyarázkodásnak tűnhet. De ezeket a központból kapjuk. És semmi közünk hozzá.

Majd vár. Nem értem. Először is nem hiszem el, másodszor, ha elhiszem, akkor még szomorúbb a helyzet. Bocsánatkérés még mindig nincs. Minek is az. Reklamációmra, hogy ez miért került nekem háromnegyed órámba, sikerül kicsikarnom egy fél elnézéskérést:

- Nem tudom. Jobb lett volna, ha korábban találkozik velem, akkor gyorsabb lett volna. Köszönöm hogy szólt.

Kérdésemre, hogy mi lesz a megkárosított vásárlókkal, meg az erkölcstelen haszonnal, csak a vállát vonogatja. Látom már nem fogunk dőlőre jutni, de azért még próbálkozok:

- Én el tudnék képzelni oda a bejárat fölé, ahol most a Tescót éltetik egy nagy transzparenst a következő felirattal: "Elnézést kérünk azon vásárlóinktól, akiket az akcióinkkal becsaptunk"

- Hát nem adtunk el ezekből még szinte semmit. (közben igazítja a polcokon a termékeket, hogy a sor elejére kerüljenek. Ezzel is bizonyítva, hogy senki nem vett le terméket). Meg lehet nézni a számítógépen. (Nosza) De csak holnap. (Szép :) )

- OK, nekem az is jó, ha holnap megnézik a gépen, és ezt írják ki: "Elnézést kérünk attól az 5 vásárlónktól, akiket az akcióinkkal becsaptunk"

- A plakátjaink is a központból jönnek. Nem tudunk ilyet kitenni.

- Javasoljam esetleg ezt a panaszkönyvben?

- Ahogy gondolja.

No, az én időm is véges, magasabb rangú tirpákot már lehetetlen lenne szereznem, és életem végén így is hiányozni fog ez a több mint egy óra, így elbúcsúzunk. A panaszkönyve nem írok be, végül is elértem, amit akartam, ezekkel a termékekkel több vásárlót már nem csapnak be.

Másnapra a termékek lekerültek a polcról. Ennyit elértem. Miért nincs nekem fogyasztóvédős igazolványom? Most előkaptam volna, és helyrebillent volna az államháztartás egyensúlya....

Végkövetkeztetés: A Tescót nem sikerült megzaboláznom, de a Tescóban is vannak türelmes eladók. No meg, még egy hely, ahol utánam fordul a kamera. :(