Mint korábbi blog bejegyzésemből kiderült, két egymás mellett lévő telek egyesítését kezdtem intézni. Ehhez szükséges volt egy fölmérő is. Mikor a földhivatalban megérdeklődtem, hogy két telek közötti vonal kiradírozásához miért kell földmérő, azt a választ kaptam, hogy azért, mert a telek határai eltérhetnek a nyilvántartottól, és hogy ilyenkor ez rendezve legyen.

Meg lettem volna lepődve, ha ezt a szituációt kihagytuk volna. De nem! Bizony nálunk is eltértek a telekhatárok a valóságtól. Méghozzá nem is kicsit.

Kijött a földmérő felmérni a területet. Egy GPS-alapú hiperszuper kütyüvel. Földmérőm el is dicsekszik vele, hogy oldal irányban 1-2 cm, fölfelé 3-5 centi a pontossága, attól függően hány műholdat lát az eszköz. A földhivataltól lekérte a telek sarokpontjainak koordinátáit, betáplálta a kütyübe, és mint valami fémkeresővel haladt a telek sarka felé, addig amíg el nem kezdett csipogni az eszköz. Ekkor meglett a telek sarka. A térkép szerinti sarka. A gyakorlatban kicsit odébb volt kb. 60 centivel. Már ekkor aggódtam, de pánik csak később lett úrrá rajtam. Az utcafronti részen több mint két méter volt az eltérés. A telek méretei nagyjából megegyeztek a térkép szerinti méretekkel ám, legyezőszerűen el volt forgatva a telkem.

Ekkor még nem volt panaszom a földmérőre, mert készséges volt, megmérte néhány szomszédom utcafronti telekhatárának adatait is, és ott is hasonló eltéréseket tapasztalt. Tehát az egész utca úgy ahogy van rossz. A földmérő ekkora tévedést még nem látott, bár szolgál néhány kellemes sztorival hasonló témából. Abban maradunk, hogy a földhivataltól véleményezést kér, hogy mi a valós, a térkép, vagy a valóság, és mit kell ilyenkor tenni. Megbeszéltem vele, hogy az utcában lévő többi telek utcafronti pontjait is beteszi a véleménykérésbe, hogy lássák, nem csak nálam van a gond.

Néhány hét múlva megkapja a földhivataltól a véleményezést, szóban: A földhivatal a térképet tekinti hitelesnek, a gyakorlatban ahhoz kell igazodni. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy ha nem szólok senkinek erről, akkor minden marad a régiben, addig amíg valaki más fel nem fedezi a problémát. Nosza elkezdek mindenfelé telefonálni, földhivatal, önkormányzat, a terület önkormányzati képviselője (rajta keresztül a jegyző) stb. Mindenhonnan azt a választ kapom, hogy így jártam, de dőlnek az ötletek:

• Írjak szerződést a szomszédaimmal, hogy a jelenlegi telekhatárokat tartjuk érvényesnek. Igen ám, de ez láncreakció lesz: ha a szomszédom lemond a nálam lévő két méteréről, az ő szomszédja viszont követeli a szomszédomnál lévő két méterét, akkor vesztett a szomszéd két métert. És ez a veszély láncban fenyegeti az utcát/hegyet.
• Rakjuk a kerítéseket oda ahova a földmérő kijelölte. Ez is nagyon jó ötlet, mert a legegyszerűbb kerítéssel is több százezer forintból lehet bekeríteni ekkora telkeket, nem beszélve az összes régi kerítés elbontásáról (beton alapok, beton oszlopok stb.). És ezt eljátszani a hegyen lévő több száz teleknél bizony szép összeg lenne.
• Írjon kérvényt az egész hegy, de akkor mindenki kivétel nélkül, hogy kéri az önkormányzatot, hogy mérje fel újra a területet a jelenlegi határok alapján, és mindenki kivétel nélkül állja ennek költségeit. Újabb zseniális agyszülemény, ez állítólag a jegyző agyából pattant ki. Két ember nem tud száz százalékban egyetérteni egymással kis hazánkban, akkor hogyan oldjuk meg, hogy több száz telek tulajdonosa meg legyen elégedve a jelenlegi telekhatárával, és hajlandó is legyen fizetni érte, hogy ez így maradjon???
• Még az elbirtoklásnak is utánanézek, hogy én elbirtoklom a szomszédtól a két métert (hiszen évtizedek óta nem ő használja), és a másik szomszédom nálam lévő két méterét önként visszaszolgáltatom, akkor veszteni nem veszthetek. Azonban az elbirtoklás törvény szerint csak teljes területre vonatkozik. Két métert nem tudok elbirtokolni a szomszédomtól. Pedig ha tudnék, akkor az egész hegy láncban elbirtokolta volna a szomszédtól a területet, és minden maradt volna a régiben.

A helyzet elkeserítő, de nem hagyom annyiban. Olyan nincs, hogy azért mert a földhivatal hülyeséget tart nyilván, azért a polgároknak kell szívnia. Hiszen a jelenlegi telekhatárok évtizedek óta így vannak, kialakult telekstruktúra van. Arról nem is beszélve, hogy ha kiteszem két méterrel az utcafronti kerítésemet, akkor megszűnik az utca....

Még egy pár telefonhívás és eljutok a megyei földhivatal illetékes osztályának vezetőjéhez. Emberem le van döbbenve: Szerinte eddig csak hülyékkel beszéltem. (beleértve a földmérőt, a jegyzőt, a földhivatalt stb.) És megoszt néhány információt a földhivatali térképpel kapcsolatban: Ez egy 1903-ban készült térkép, illetve az 1903-ban készült térkép másolata. A térkép vonalvastagsága a gyakorlatban 70 cm-t jelent! (Képzeld el, mintha egy hetven centi vastag tollal rajzolnák körbe a telkedet :)) Az akkori műszerek, illetve a mérési elvből adódó pontatlanság plusz a vonalvastagság összesen 2,7m-es pontosságot (illetve pontatlanságot ad ki). Tehát ez azt jelenti, hogy 2,7 méteren belül oda teszi le a földmérő a telek sarkát, ahova akarja.

Ilyenkor a földmérőnek „ősmesgyéket” kell keresni. Ilyennek számítanak az utak, a régi kerítések, a térképen feltüntetett egyéb tereptárgyak. A GPS-t pedig benn kell hagynia a kocsijában és elővenni a különböző régi műszereit, amivel szögeket tud mérni, és a fix pontokból a többi sarokpontot ezzel meghatározni. Az osztályvezető teljesen ki volt akadva, hogy ennyi hülyét, a földhivatali nyilvántartásnak pont az a lényege, hogy a vitákat el lehessen vele kerülni, nem pedig összeugrasztani a szomszédokat, azzal hogy rosszul jelölik fel belőle a telekhatárokat.

Megnyugtatott, hogy bárki vitatkozna velem, küldjem hozzá, és elintézi ő. Remek. Ezúttal is köszönöm neki a segítségét és a hozzáértését. Ha vele nem tudtam volna dűlőre jutni, akkor kénytelen lettem volna a minisztériumhoz fordulni, már annak is utánanéztem, hogy melyik osztály az illetékes a minisztériumban :) De szerencsére nem volt rá szükségem.

A történet elméletben megoldódott, már csak a gyakorlatba kell ezt átültetni. Az egyik szomszédom - aki felé korábban nem volt kerítés, és most kerül sor a kerítés építésére – jelezte, hogy neki kell az a húsz centi amennyivel a földmérő arrébb jelölte a telekhatárt az ősmesgyétől. Szerencsére itt csak húsz centi volt a differencia, a telekhatár másik pontján akkora volt az eltérés, hogy azt a földmérő fel se jelölte. :) Így erről a szomszéd sem tudott. Aszerint a pont szerint bontani kellett volna a telken álló házikónkat, mert a kerítés levágta volna a sarkát :) Nagy nehezen sikerült meggyőznöm a szomszédot, hogy felejtse el a húsz centit, én az ősmesgyéhez (másik szomszéd felé lévő kerítés) igazítom a telekhatárt. Szerencsére az osztályvezető kiokosított, hogy csak akkor fognak tudni hatékonyan ügyvédhez fordulni a szomszédok, ha nem sarokpontokat vitatnak, hanem ha náluk terület hiány van, és nálam pedig terület többlet. De mivel nálam ilyen nincs, nem fognak ügyvédhez fordulni.

Azon nem vagyok meglepődve, hogy a földmérőm nem volt a helyzet magaslatán, mert láttam már pár szakembert, akivel nem kellett volna találkoznom. A megdöbbentő az számomra, hogy a városi földhivatal ennyire nem volt a helyzet magaslatán. Ők kezelik a területet mióta világ a világ, és nem esett le nekik, hogy ott 2,7 méter a pontatlanság??? Már a jegyzőn se lepődök meg, hogy ilyen hülyeséget javasol, hogy 100%-ban kérvényezzük valamit mi néhány százan....

Egy dologra jók az ilyenek: van mit írni a blog-ba :)