Már két napja van BKV sztrájk szeretett fővárosunkban. Mindkét nap úgy döntöttem, hogy az autómban jelentkező utas hiányt leküzdendő buszként fogok közlekedni a munkahelyem felé. (Egy olyan vonalon közlekedem, ahol elvileg alvállalkozó üzemelteti a járatokat, tehát elméletben járnak a buszok, viszont ezeket a buszokat csoportosították át a 173-as busz vonalára. Tehát gyakorlatilag nagyon ritkán járnak)

1. nap (7 utas)
Első megállóban van kb. nyolc ember. Beállok, ablak le. A közelben lévők egy lépéssel hátrébb lépnek. Idáig még akár én is kérhetnék valami segítséget, mondjuk eltévedtem, de a megállóban állók nem kívánnak segíteni. Elkezdek feléjük beszélni, hogy buszként közlekedek, de mindenki, aki hallott, elkezdte forgatni a fejét, nézni bambán elfelé. Néha rám néznek, ekkor kérdőn nézek rájuk, hogy nem jönnek? Csak húzogatják a vállukat, de nem jönnek. Végre megtörik a jég, és egy fiatal srác hátulról jelentkezik. Be is ül előre, már be is csapja az ajtót, de a nép csak ez után kezd felbátorodni, egy fiatal hölgy is vállalkozik, majd egy fiatal pár is.

Tele kocsival megindulunk. Félúton száll ki a fiatal pár, megkérem őket, szerezzenek maguk helyett két embert a kb. 10-15 megállóban ácsorgó ember közül. Többekhez odamennek, de senki nem akar jönni. Odamennek egy fiatal párhoz is, de azok is mutatják, hogy nem, majd a srác végül rábeszéli a barátnőjét, és beszállnak.

Ismét tele kocsival megyünk, egészen a következő megállóig, ahol a legbátrabb srác (aki először beszállt) kiszáll. Őt is megkérem, hogy szerezzen maga helyett egy embert. A buszmegállóban több mint 10 ember van, de egyet sem sikerül meggyőznie. Egy üres hellyel indulunk tovább.

Később ismét megpróbálom feltölteni a megüresedett helyet. Kb. 10 ember áll a buszmegállóban, megállok, ablak le. Hozzám legközelebb két idősebb nő áll, de egy lépést ők is hátrébb lépnek. Nem akarnak nagyon szóba állni velem. Néznek minden felé. A hátrébb lévő emberek egyáltalán nem figyelnek, pedig szerintem elhallatszok odáig is, de gondolom úgy vannak vele, hogy az első sorral beszélgetek. Az első sor végül elkezd rám figyelni, de csak húzkodják a vállukat, egy szót se szólnak. Már majdnem feladom, amikor az egyik összeszedi minden bátorságát, és rástartol a helyre.

Útközben az utolsó hölgy nagyon hálálkodik, de kiszálláskor kicsit kihúzta a gyufát. A „Mivel tartozunk?” kérdésre másodpercekig válaszolni se tudtam. Most mi a túrót kezdjek egy ilyen hülye kérdéssel? Tudta, hogy szimplán kedvességből hoztam el őket, akkor hogy lehet ilyen kérdést feltenni.

Számomra nagyon furcsa volt, hogy nem akartak beszállni az emberek, de még meghallgatni se, hogy mit akarok. Annak ellenére, hogy a TV, rádió még szajkózta is, hogy lehetőleg az autósokba szoruljon némi szociális érzékenység a sztrájk alatt... És annak ellenére, hogy az utasok azt mondták, fél órája nem jött egyetlenegy busz se. De a látottakból arra következtetek, hogy nem sokan próbálkoztak idegenek szállításával.

2. nap (3 utas)
Másnap ismét kísérletet tettem. Ugyan eggyel kevesebb férőhellyel, de beparkoltam a legközelebbi megállóba. Most feleségem próbált meg embereket fogni, de eleinte rá se hederítettek, majd egy fiatal pár bevállalta. A fiatal pár olyan lelkes volt, hogy egy öreg nénit is rábeszéltek, hogy jöjjön velünk, bár ő másik buszra várt (ami egyáltalán nem járt, csak a néni nem tudott róla, ahogy valószínűleg arról sem, hogy sztrájk van), de azért meggyőzték. Kicsit úgy tűnt, szegény nénikét akkor is rá lehetett volna venni az utazásra, ha eredetileg teljesen más irányba akart volna menni. De szerencsére az irány nagyjából jó volt neki.

A három emberből később egy-egy kiszállt, de már nem szereztem helyettük újabb utasokat, mert már nagyon a végállomáshoz közelítettünk. A fiatal srác véletlenül úgy mondta, hogy meddig megy, hogy melyik utcánál akar leszállni. :) Mintha tényleg busszal lett volna...

Két nap alatt tíz idegent furikáztattam. Nem gyilkoltak le, nem loptak meg, szóval semmi károm nem lett belőle. Pedig sokan félnek az idegenek kocsiba történő befogadásától. Persze nem egy 50 kilós nő vagyok (az a feleségem), lehet, hogy épp a testalkatom miatt nem mertek beszállni. :)

Holnap is sztrájk lesz. És holnap is rengeteg szinte üres autó fog közlekedni, és rengetegen fognak várni a nem járó buszra. És közben rengetegen szidják a BKV-t, ahelyett, hogy néhányan segítenének a másikon. Nem mondom, hogy hosszú barátságok köthetőek így, mert nem vagyok egy barátkozós típus, de szerintem így is megéri. Amúgy meg fel lehet fogni úgy is, hogy az ország tesztje, önállóan önszerveződésre képtelen emberek nyomás hatására képesek-e önszerveződésre.

Feleségem látott erre ma egy példát (az enyémen kívül :)), az egyik buszmegállóban valaki szerzett egy taxit, majd szerzett maga mellé még egy embert, hogy elviszi szívesen, ha a Ferenciek terére megy.

3. nap (3 + 4 utas)
Ma reggel is nehezen fogtuk össze a megfelelő számú embert. A szokásos helyen nem álltunk meg, mert előttünk állt be a buszmegállóba egy autós utasokat felvenni! Az első helyen, ahol megálltunk, kb. harminc ember volt. Csak kettő ült be, és a maradék egy helyre is még két megállóban meg kellett állni.

Hazafelé is buszt játszottam, nagyon sok ember állt a buszmegállókban. Az első buszmegállóban két idősebb hölgy már rohant is felém, ahogy megálltam. Az emberek felbátorodtak, és egyből meg is telt a kocsi. Mesélték, hogy háromnegyed órája várnak, és már két busz is elment, de egyikre se fértek fel. De az egyik utas dicsekedett, hogy tegnap őt egy másik autós felvette, aki szintén "busz"-ként közlekedett.

4. nap (3 + 5 utas)
Pénteken megint csak három szabad hely volt a kocsban, de az a előző nap estéhez hasonlóan gyorsan sikerült megtölteni: Két idősebb hölgy gyorsan ugrott a helyre, és egy fiatal srác is beszállt.

Hazafelé ismét nagyon sokan voltak a buszmegállóban, így nem volt nehéz dolgom: három fiatal lány és egy félénk srác bátorkodott beszállni a kocsiba. Amikor a lányok kiszálltak csak egy embert sikerült szerezniük maguk helyett. Egy idősebb úr lett az utasom néhány megállóig.

Feleségem hazafelé kipróbálta a másik oldalt: A Ferenciek terén nem fért fel a buszra, de beállt egy kisbusz a megállóba, és hét embert elvitt a Mórizs Zsigmond körtérre. Köszönet érte.

5. nap (5 utas)
Ma is kimozdultunk, és rögtön az első buszmegállóban két utasunk is lett. Később a Moszkva téren három stoppost szedtünk össze, akik úgy intettek le minket. Lassan elérjük egy busz kapacitását - összesen. :)

6. nap (5 utas)
Csak most lett időm frissíteni a bejegyzést a hatodik nappal. De így már biztos, hogy ez a fejezet lezárult. A szakszervezetek végre megállapodtak, mindenki aláírt, mindenki boldog. A sztrájk utolsó napján (vasárnap) is kimozdultunk, egyetlen feleségemet vittem a nem sztrájkoló vasútra kis kitérővel. Egyik megállóban szedném fel az utasokat, mondom az embereknek, hogy a kelenföldi pályaudvarra megyek, de egy eszes ember reagál csak. És megpróbálja elmagyarázni, hogy hol a pályaudvar. Magyarázom a zseninek, hogy elviszek odáig bárkit, mire megjegyzi, hogy nem jön velem, és ismét elkezdi magyarázni, hogy hogyan jutok el a pályaudvarra. Komolyan több percbe került, mire sikerült leállítanom, hogy én tudom, hol a pályaudvar, csak gondoltam bárkit elviszek odáig. Merhát ugye nem járnak még mindig a buszok. Az embernek végre leesik, majd közli, hogy inkább megvárja a buszt. Hát rajta. Szinte üres kocsival mentünk a pályaudvarra. Visszafelé azonban szinte csak lassítanom kellett és megtelt a kocsi.

Összesen harmincöt ember utazott hat nap alatt a kocsimmal a BKV helyett. Ez még egy midibusz kapacitását sem éri el (16 ülő + 30 álló hely), szóval egy személyautóval nem lehet kiváltani a BKV-t, így mindannyian örülhetünk, hogy a BKV ismét szolgálatba helyezte magát. Bár az utasok számára valószínűleg jobb volt: tiszta, kényelmes közlekedés, minden utasnak jutott ülőhely, és ráadásul olcsó is volt. Példát vehetne rólam a BKV, bár nekik az ingyenességet nem javaslom. :D