Rendszeresen szoktam látogatni az akciós osztályt. Általánosságban igaz, hogy az akciós osztályon vagy hulladék minőségű cucc van akcióban, vagy a kirakott termékek nincsenek is akcióban, csak úgy csinálnak mintha...
Üdítő kivétel, ha egy-egy jó minőségű termék véletlenül akciós áron van. Én ezekre utazom. És ha már megtaláltam, akkor nem engedem. Egy OBI áruházba behaladván is az akciós osztályon kezdtem. És az a csoda adatott meg, hogy egy Bosch termék is volt akcióban – a korábban kiállított példányokat így akarták eladni. Egy baj volt, a feltüntetett ár szerintem magas volt ahhoz képest, hogy a szemét halom felett lévő plakáton -30% volt hirdetve. És kisbetűkkel az, hogy „a feltüntetett árak már az akciós árak”. Nosza hívom a pincért, nézzen már utána hogy ez mennyibe kerül. Mindenféle reklamáció nélkül kiderült, hogy ha odaviszem hozzájuk akkor ragasztanak egy akciós cetlit (+vonalkódot), és úgy tudom a pénztárnál az akciós árat érvényesíteni. Az akciós ár ilyen pofátlan eltitkolásán azonban gyorsan szemet hunytam.
Találtam ugyanis mást. Miközben a számítógépből kereste ki, hogy mennyi legyen a végleges ár, kiderült, hogy van ugyanebből a típusból még egy darab. A képet gyorsan összeraktam: két példány nem szokott kiállítva lenni. A kezembe lévő példányon látszik, hogy ez volt a kiállított. Ergo, van egy vadi új példány is valahol, amit saját maguknak tartogatnak. És ezt a példányt a pult alatt észre is vettem. Ráadásul kofferes verzió, bontatlanul.
Hohó. Igencsak pofátlan dolognak tartottam, hogy maguknak leakcióznak valamit saját hatáskörben. Ezt azért mégsem hagyhattam :) Jeleztem is az eladónak, hogy a másikat vinném :) A hatás nem is maradt el. Hebegés, habogás, az egy vásárlónak van félretéve holnap reggelig. A zavartság olyannyira feltűnő volt, hogy tudtam: emberünk nem mond igazat. Persze kapva kaptam az alkalmon, tegye már félre nekem ezt a másikat, és holnap reggel visszajövök, és ha a kofferost még nem vitték el, akkor azt elviszem én. Emberem köpni-nyelni nem tudott, már csak azért se, mert nem szoktak terméket félretenni, pláne nem akciósat. De a hazugsága után kénytelen volt ezt a békát lenyelni. A hazugság már ott is tetten érhető volt, hogy az enyémre rászerkesztett egy cetlit amire a nevemet írta, míg a „saját példányán” nem volt semmi megkülönböztetés.
Másnap kaján vigyorral az arcomon megyek be az áruházba. Sajnos más van szolgálatban. Kiderült, csak a nekem félretett fűrész van meg, a másik nincs. „Biztos elvitte az, akinek félre lett téve.” Mondom neki, hogy az kizárt, nézzük meg a gépben. Ha még kettő van, akkor a másiknak is itt kell lennie. Kettő volt. Ő rendes volt, az általa ismert összes dugi helyet átnézte, a legfelső polc leghátsó sarkáig mindenhol, de nem találta. Mondta is, hogy tudja, hogy mit keresek, mert az szerinte valamelyik főnöknek van félretéve két hete, csak nem viszi el. :) Újabb verzió. De láthatóan ez a tag nem volt beavatva a buliba. Megígéri, hogy szól a kollégának, hogy adja elő, és jöjjek vissza délután.
Vissza is mentem. Az emberem is ott volt. Mérges is volt. Nem sokat szóltunk egymáshoz. Átadta a dobozos verziót. Persze észrevettem, hogy a dobozt felnyitották és a vadi új készülék ott figyel a szekrényében és a kiállított példány van a dobozban. Mosolyogtam egyet, és megvettem a kofferest. Örüljön az új gépének, én meg örülök a kofferes fűrésznek. (Bár emberem láthatóan nem örült, de ez már az ő baja).