Akciós újsággal most ősszel sikerült az OBI-nak ismét becsalni az áruházukba. No nem az árakkal, hanem azzal, hogy nem írták ki, hogy milyen növények vannak akcióban. Én meg mostanában egyre inkább bővítem ismereteimet a szabadba ültethető növények terén, elsősorban a talajtakaró növények után érdeklődöm. És pont ilyen növények vannak akcióban. (Lassan készek a nagyobb munkálatok a telken, így már a virágok és egyéb növények helyét kell megálmodnunk. Persze a „lassan”-on van a hangsúly. Egy kb. 400m2-et még kő mentesíteni kell, és befüvesíteni stb. De most ősszel már virágokat is ültetünk.)
A fenti indíttatásból behaladtunk az OBI kertosztályára, és elkezdtük nézni a növényeket. Két fajta műanyag-pohárkában voltak növények:
- Az egyiken egy matrica volt a növény latin nevével.
- A másikra rá volt festve a növény latin neve, meg két három tulajdonsága (pl.: hogy milyen magasra nő).
Ugyan néhány növényt simán felismerek már, és a növényismereteimet is bővítgetem, de arra még nem ragadtattam magam, hogy a latin neveket megtanuljam. Ugyan egyes latin neveket már felismerés szinten ismerek, de fejből nem tudom minden tulajdonságukat.
Egy példával érzékeltetném a problémámat, egy olyan növénnyel, amivel még képben vagyok: az orbáncfű. Levele, virága alapján simán felismerem. Még azt is tudom, hogy Hypericum latin nevű növények jelentik az orbáncfüvet. Három fajtáját is ismerem: Az egyiknek apró levelei vannak, és függőleges egyenes szára, a másik bokorként nő, akár másfél méteresre, a harmadik meg fekszik, meg fut. Nekem talajtakarónak ez utóbbi az ideális. Ezt szeretném megvenni. A cserépre az van írva, hogy „Hypericum Callycinum”. Mivel se biosz, se latinszakos nem voltam, így fogalmam sincs, hogy ez kell-e nekem, de arra sem vagyok képes, hogy egy öt centis palánta alapján különbséget tudjak tenni köztük.
De ha nem lennék ennyire se tájékozott, akkor még nagyobb bajban lennék, nemcsak nem lelnék ismerős növényre a nevek hiánya miatt, de egyről se tudnám például, hogy kibírja-e a telet?
Szóval állok az OBI-ban és nem tudom, hogy meg akarom-e venni vagy sem. Dilemmámat növeli, hogy nemcsak orbáncfű kellene, hanem sok minden más is, amiben még ennyire se vagyok képzett. Próbálok telefonos segítséget kérni, de telefonba bebetűzni ezt a sok latin nevet, inkább feladjuk.
Az OBI persze a segítségemre siet, hisz nagyvonalúan két növényről is kitettek egy-egy táblát a kb. ötven növény közé, némi leírással róluk. Azám, csakhogy ezen a két táblán pont olyan növény van, aminek a cserepére is van írva „némi” információ. És ezek az információk homlokegyenest ellentmondanak a táblán leírt tulajdonságoknak. Innen gratulálok az OBI szakképzett csapatának.
Az idő nem sürget, majd megveszem a hétvégén, de meg kellene jegyezni ezt a rengeteg latin nevet. Nosza előkapom a telefonom, és lefotózom a növényeket és a rájuk írt neveket. Tisztában voltam vele, hogy egy áruház se szereti ha fotóznak, egyes áruházak ki is függesztik a bejárathoz, hogy tilos a fotózás, de amit fotóztam abban semmi terhelő nem volt az áruházra vonatkozóan. Ha az nem terhelő, hogy nem képesek kiírni, hogy milyen növényeket is árulnak. Még a magyar nevüket se.
A hosszú felvezetés után a lényeg: Nem messze tőlem két biztonságiőr-nő (nehéz szó), is beszélgetett egymással, nem is néztek rám. Elment mellettem egy eladó is. Látta, hogy fotózok, nem titokban tettem, de ő se szólt hozzám. Meg se kérdezte, hogy segíthet-e valamiben. De arra volt esze, hogy a kommandót rám uszítsa. Jött is egyik nagy lelkesedéssel, hogy fejezzem abba tevékenységem, és töröljem a fotókat. A helyzet elmagyarázása után se tágított ettől a gondolatmenettől. Hiába mondtam neki, hogy ennyi latin nevet nem tudok megjegyezni, és nem latint tanulni jöttem az áruházba. Mivel egymást nem tudtuk meggyőzni, visszarendeltem erősítésnek neki az eladót, aki „beköpött”, mégse legyen egyedül szegény őrleány (40+). A problémafelvetésemre, hogy egy vásárlótól elvárható-e, hogy képben legyen a növényvilág latin neveivel, és általános tulajdonságaikkal, felajánlotta segítségét, hogy körbekalauzol. Így is lett: három növényt néztünk végig. Egy árva mukkot nem tudott szólni egyik növényhez sem. Azt se tudta, hogy több fajtája van-e, hogy mekkorára nő. Semmit. Kicsit alázós volt a helyzet, kerestem a lehetőséget, ha már ennyire segítő késznek mutatkozott, ugyan már találjunk valamilyen növényt amiről legalább fél értelmes mondatot tudna mondani. Nem találtunk.
Ezek után triviális volt, hogy nem fogom letörölni a fotókat, de még megkértem, hogy szóljon a főnökének: vagy címkézzék fel a növényeket rendesen, vagy táblázzák ki, esetleg képezzék ki az eladókat, hogy ne fussanak bele még egy ekkora pofonba. Még megkérdeztem, hogy nyomatékosítsam-e ez irányú igényemet a panaszkönyvben, vagy egyedül is fel tudja terjeszteni ezt a főnökség felé. Bevállalta.
Hazafelé menet drága feleségem jelezte, hogy egy tapló vagyok. Szegény eladónőt a földbe döngöltem. De miért ne tettem volna? Jó magyar szokás szerint önszorgalomból „jelentett fel” az őröknél, hogy maceráljanak engem, ahelyett, hogy segítséget ajánlott volna fel (ami a munkája lett volna).
Később több kertészetben és nagyáruházban jártunk, leszűrtük a tanulságot: vagy megtanulunk latinul, vagy nem megyünk nagyáruházba. Ugyanis szinte mindenhol a latin nevek vannak feltüntetve, már ahol egyáltalán bármi fel van tüntetve. De a kertészetetekben a szakavatott eladók szinte minden kérdésre tudnak válaszolni, és még készségesek is. Általában.
